painperdu

Amint azt látni lehet, megint próbálkoztam a sablonnal, de úgy döntöttem, hogy inkább maradok ennél mégiscsak.

Csak a tájékoztatás kedvéért közlöm, hogy nagyon kevés választ el attól, hogy itt helyben elaludjak. Ezek a szerda reggelek mindig ilyenek. De legalább az óránk jó volt, igy volt értelme felkelni.

Az elmúlt fél órában egyik csoporttársammal fényképeket nézegettünk, amitől megjött a kedvem a fényképezéshez. Lehet, hogy délután viszem is magammal a gépem, aztán kattintok párat. (Meg át is kell válogatni, hogy mire nincs már szükség a képekből, mert hétvégére kell a hely.)

Este megnéztük a Manchester United-Róma meccset, és utána még beültem Anita gépe elé, és legalább fél órán keresztül Simponosat játszottam, aminek annyi a lényege, hogy autóval küldetéseket kell teljesiteni, és tök jó, csak az a baj vele, hogy nagyon rá lehet szokni. Ezek után érthető, hogy nehéz volt felkelni - bár nekem ez mikor nem nehéz, igaz?

Akartam magammal könyvet hozni, Fannie Flaggtől olvasom az Isten hozott, Prücsök! ciműt. Még direkt magamra is szóltam, hogy el ne felejtsem, erre persze, hogy ott maradt az asztalon.

Még két órám lesz ma, szerintem hamarosan elbalagunk ebédelni. Valami fincsi húsra fáj a fogam.

Majd még igyekszem irni, lehetőleg valami érdemlegesebbet is.

Magamnak emlékeztető: akarok irni a tanárverésről.

Kellett írnom, hogy ritkán járnak felénk.

ÁPRILIS 16 - koncert KAPOSVÁRON

ÁPRILIS 19 - koncert PÉCSEN

Kettő közül valamelyikre csak eljutok!! 

Na, ezt is megértük, hogy egy kisebb kihagyás után itt ülök, és pötyögök.

A szünet - szerencsések, már-már kivételesek voltunk, hogy kaptunk - elég gyorsan, és nagyon jól telt. Jó volt otthon, nem csinálni semmi extrát. Az i-re a pont pénteken, Szerelmem érkezésével került fel, amit már mindketten nagyon vártunk, mert furcsa volt az együtt töltött másfél hónap után külön lenni, de ahogy azt mondani szokás, annál édesebb volt a találkozás.

Aztán úgy alakult, hogy a tervezett keddi visszajövetel helyett nagybátyám lehozott minket autóval hétfő délután. Így sokkal könnyebb volt mindenkinek, mert meg voltunk pakolva cuccokkal, meg élelemmel bőven, úgyhogy érdekes módon nem hiányzott, hogy másnap fightoljunk az ülőhelyért:-)

Kedden megírtuk a zh-t nyelvtanból, de egyelőre nem tudok róla nyilatkozni. Az egyik feladatot nagyon eltoltam szerintem, a többiben azért reménykedem. Este mentünk volna koncertre a Szenesbe, a PEN keretein belül tehetségkutatót rendeztek, és a tanáraink is játszottak volna, de változott a program, így ma lesz a ZAT koncert!! Jöjjön mindenki, jó lesz!!

A hét további részében elmaradtak az óráink, mert egyrészt Cycle de conférence volt, másrészt a frankofón hét - ami tulajdonképpen két hét - is most zajlik, amin részt kellett volna venni, de nem jött össze. Viszont Anettel és Lalival ma elmentünk a képregénykiállításra, ami a Rákóczi út 11. alatt lévő Városi Képtárban tekinthető meg. Ingyenes. Érdemes megnézni a műfaj kedvelőinek.

Én tegnap oroszoztam, rám fért, mert lemaradtam, mint a borravaló:-S Aztán az avonos rendelést hajtottam, mert nem tudom mi van mostanában a portásokkal, de elsumákolják, ha küldeménye érkezik az ember lányának. Ha nem kérdezek rá, elteszik a csomagomat az asztal alá, és ott marad. Persze lehet, hogy csak el vannak foglalva, úgy nézem a héten mindennap érkezett egy váltás csoport Erasmusos, főleg Ázsiából. No komment.

Már várom, hogy jövő héten legyenek óráink. Hihetetlen, hogy mindjárt itt van április!

Lassan elkezdek készülődni, mert hamarosan indulunk, muszáj, mert mi alkalmazkodunk a buszhoz, és nem fordítva. Felháborító!

Kiváncsi vagyok hányan jönnek el a koncertre, igyekszem fényképet készíteni:-P

Ui.: Roppant érett személyiségekként a mai nap folyamán több kompromittáló fotó is készült, amiken buborékot fújunk:-) Nagyon jó móka. Majd mellékelem a képeket.

Íme, a bizonyíték, hogy valóban ezzel foglalkozom. Az első videóRené Goscinny és Jean-Jaques Sempé interjúval, a kezdetekről, 1959-1965 tájáról.

A második videó pedig az első abból a hétből, ami egy-egy kis Nicolas történetet, illetve részleteket mesél el. Ezeket jobb lesz apránként adagolni.

Ezt a kiejtést hallgassátok! ( Egyébként házit írok, a kis Nicolas-sat. Látszik, igaz?)

Bizony, közeleg a húsvét. Ez abból is látszik, hogy délután kitakarítottuk Anyával a lakást. Most ragyog:-) Törölgetés, porszívózás, függönycsere, felmosás, mosás (Rozink egész nap ment)... Én kidobáltam pár lomot is, ennyivel is kevesebb porfogó. Továbbá megtaláltma egy karkötőmet, amit egy időben nagyon sokat hordtam, aztán valahogy lekerült, és eddig szegényem egy dobozban tartózkodott. Az előbb vakartam ki a fogkrémből, mivel meg kellett kicsit tisztítani, de úgy nézem, régi fényében ragyog:-) Ma még Apukámmal kell egyezkednem, hogy egy elosztót hadd kapjak,amivel be tudom üzemelni a hifimet. Ehhez csak annyit kell tudni, hogy egy félszobával rendelkezem, mai az átlagos félszobákhoz képest hatalmas, most ugyan mindennek meglett a helye a januári átrendezéssel, és nagyon szép, otthonos jellege van, de konnektorokban nagyon szegények vagyunk. Falanként egy van konkrétan. A számítógép üzemeltetéséhez is elosztót használunk, ahol még van egy szabad lyuk, amibe a nyomtató, a kislámpa, mobiltöltő, hajszárító költözik, mikor mire van éppen szükség. A hifit éppenséggel be tudnám dugni, ha nagyon akarnám, hisz az a másik oldalon van, de pont előtte helyezkedik el a fekhelyem, és tartok tőle, nem tenne jót a dugasznak, ha folyton nyomásnak lenne kitéve. A kanóca viszont alapvetően rövid, szóval, ha nem akarom, hogy a szoba közepét egy vezeték szelje ketté, akkor még pakolok ma:-) De nem baj, mindenképp megcsinálom, írok ki zenét, és legalább a gépen is lesz szabad hely. Éljen.

Erről jut eszembe, hogy tegnap a Fókuszban az illegális letöltéssel foglalkoztak. Újat nem mondtak, eddig is tudtuk, hogy megkárosítjuk ezzel a zenészeket, meg a filmgyártókat is. Pély Barna - akit egyébként nem nagyon kedvelek - maga is bevallotta, hogy ő is úgy tölti le a zenéit, ezért!! a United legújabb albumát a honlapjukon le lehet tölteni, hogy legalább jusson el az emberekhez. Nekem ehhez a letöltéshez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy még vennék is eredeti cd-t, ha nem kerülne mondjuk 3500-5500 forintba. Emlékszem, mikor kislány voltam még, Anyáék mindig megvették kazettán (hol volt még akkor cd?) a kedvenceimet. Aztá jöttek a cd-k. Majd nem sokkal később az újabb szenzáció: a dvd. Ma meg már ott tartunk, hogy egyes dvd-ket már 990-ért is meg lehet venni, egy szimpla cd áráért pedig dupla lemezes, extrákkal teli dvd-t kapni. Akkor, vajon melyiket veszem meg inkább? Jó, vannak csomóan, akik a filmeket is csak letöltik, de én azért meg szoktam venni, ha valami nagyon tetszik. Az én mp3 lejátszóm egy gigás, és van rajta 13-14 mappa, és van, amiben van 50 dal. Hát mennyibe kerülne, ha ezt mind eredetiben kéne megvenni? Arról meg már nem is beszélve, hogy hol árulnak Magyarországon francia  - és itt nem a 20 éve halott klasszikusokat értem - zenéket? A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ha a cd-k árát csökkentenék, talán a letöltések is csökkennének, és lehet, így még több pénzt látnának az előadók is.

Tegnap könyvtárban voltam, és három ismerőssel is találkoztam, akiket már ezer éve nem láttam! Örültem nekik:-) Egyikük kiköltözött Hollandiába, és negyedévente jön haza. Nem lehet rossz kint lenni. Az én vágyálmom Franciaország, mily' meglepő:D Azon belül bármi jöhet... De a legjobb egy körutazás lenne. Bár, most, hogy mondom, Angliába is elmennék, de oda csak turistaként.

Míg ilyen jellegű álmaim válóra válnak, be kell érnem azzal -és egyáltalán nem esik nehezemre, sőt, kimondottan boldoggá tesz -, hogy inkább hozzám utaznak:-) A Szerelmem, az a drága Férfi! holnap ilyenkor de jó is lesz! Majd megírom, hogy mennyire:P

Meglepődtem: Usher filmben?! Yeah, yeah:-) Az a címe, hogy DJ testőrbőrben. Jó kis romantikus film:-) Nekem tetszett. Bár nekem az Amerikai taxi, vagy taxisofőr is tetszett, csak sajnos a címére nem emlékszem pontosan. Sok-sok vígjátékot akarok!!

Ui.: Drágám, Ushert Tanenbaumért kapod törlesztés gyanánt, de azért kiengesztelhetsz, meg én is téged, jó úgy?

Ma tanult új szó: hurcibál. Igaz?

Tegnap délután két óra körül ngy izgatottan betelepedtem a tévé előtt, várva, hogy a Hallmarkon elkezdjen a kedvenc sorozatom: a Doc Martin. Nyáron szoktam rá, hogy nézem, a McLoad lányaival és az Amynek ítélvével együtt, de csak két évadot adtak le, és olyan kurtán-furán lett vége. Így hát mikor értesültem róla, hogy újra műsorra tűzték, nagyon megörültem, bár boldogságomat beárnyékolta a tudat, hogy a hétköznapi részeket nem fogom tudni nézni, és az ismétlések közül is maximum a szombati két részre van esélyem, de ez is több volt a semminél. Ezen tények ismeretében érthető, hogy sokkolt, mikor kiderült, hogy mostanra leadták az új részeket. Ahogy azt szobatársam elmagyarázta, a briteknél egy sorozatnak egy évada körülbelül 6 vagy 9 részből áll, mert igényesebb munkára törekednek, és nem az a céljuk, hogy nyújtsák, mint a rétest. Ez az én fájdalmamat cseppet sem enyhíti, de ez más lapra tartozik. Talán nyáron hallmarkos hagyományokhoz híven leadják megint előlről.

Nagyon szokatlan volt, hogy vasárnap létére itthon voltam, hisz máskor délután kettő-három fele javában Pécs felé szoktam menni, most meg itt volt az a nyugodt vasárnap, amit annyira hiányoltunk. És mi történt? Unatkoztam, és nem tudtam mit kezdjek magammal. Jobb híján elkezdtem váltogatni a csatornák között. ( Anyukám imádja, mikor egyik adóról a másikra kapcsolgatok. Ezzel ki lehetne kergetni Szegényemet a világból.) Másodjára értem végig a csatornákon, mikor a Zone Club-on, amit még sosem néztem előtte, megláttam egy műsort, amiben egy anya a két lányával házat akar venni, és átalakíttatni. Három esélyes házat néztek meg, és mutatták meg, hogy mit hogyan alakítanának át. kiskorom óta imádom az ilyen műsorokat! Ott ragadtam. Eztán két nő következett a How clean is your home? keretein belül, akik Anglia legkoszosabb, legrendetlenebb lakásaiba mentek egy takarítóbrigáddal, és tettek rendet. Na, ez nagyon jó volt. Két rész is megnéztem. Az elsőben egy takarítónőhöz mentek, akinek úgy nézett ki a háza, mint ahol atombomba robbant konkrétan. A konyhában a tepsikbe és a gáz köré odaszáradt a kajamaradék és az olaj, a mosogató helyére csak a mosatlan edények kupacából lehetett következtetni, az összképet elhullatott hajszálak tették egyedivé. A nappaliban a padló tele minden elképzelhető ruhával. A nő ágyneműhuzat nélkül aludt egy eredetileg fehér, mostanra már sárga - nem akarom tudni, miért - ágyban, ami foltos és büdös is volt. Jó, ezt az utóbbit csak gondolom inkább, a tévénk még nem hatodik érzék:-) Aztán jött a legjobb. A fürdőszoba. A kádban pezsgőfürdőt lehetett venni, de ez a helyiség is olyan tisztán volt tartva, hogy a kádba simán fel lehetett volna írni az ujjunkkal, hogy "Mossál ki!". Ezek után a wc-t inkább nem részletezem. A takarítás közben mumifikálódott egerek kerültek elő a szőnyeg, és az azt fedő kacat közti részből. A két műsorvezető közül az egyik zsémbesebb volt, az mindig mindenkit helyretett, a másik meg mintát vett a konyhában és a fürdőben található szennyeződésekből, és elküldte kivizsgálásra az ÁNTSZ-hez. Szép kis baktériumok fejlődtek ki, külön kolóniát alkottak. Mikor megkérdezték a nőt, hogy takarító létére hogy juthatott idáig, azzal mentegetőzöt, hogy naponta több órán keresztül mások lakását súrolja, és hazaérve nincs kedve otthon is folytatni, amit el tudok képzelni, de hogy ilyen igénytelen legyen valaki! Én se vagyok rendmániás, de azért nem hagynám, hogy megegyen a mocsok.

A következő áldozat egy olyan család volt, ahol egy anyuka a férjével, meg három fiúkkal lakott együtt, és nem boldogult velük. Nekik annyi előnyük volt, hogy a fürdő patyolattiszta volt. Amúgy ott is mindent befedtek a cuccok. Velük nem volt olyan nehéz dolguk, a legnagyobb probléma az volt, hogy a férj röhögő görcsöt kapott, mikor arról volt szó, hogy takarítás. A gyerkőcök meg inkább az apjukkal egyenlő mértékben - azaz sehogyse vették - ki a részüket a ház körüli teendőkben. De a végére egészen belejöttek.

Ma meg a sorozatmaraton ( Jóban rosszban, Barátok közt) után olyan műsort fogtam ki, amiben átváltoztatták a nőket, kb. mint a BBC Prime-on a Trinity meg a másik. Itt annyi volt a történés, hogy olyan nőket mutattak be, akik nem tudták elfogadni az alakjukat, és egy ázsiai férfi elvitte őket vásárolni - nem kínai áruházba -, és előnyösebb darabokat válogatott össze, emg elmagyarázta, hogy kinek mi áll jól az alakjához. Abban a részben, amit én láttam, egy tipikus angol csaj panaszkodott, echte Bridget Jones. Állítom, hogy ő volt a prototípus:-) A műsor készítői ráadásul olyan szadisták voltak, hogy az alanyok nyers, átváltozás előtti, fehérneműs képeit kivetítették egy sokemeletes falára, és az utca emberét faggatták, hogy milyennek látják. Persze a legtöbben pozitívnak könyvelték el a látottakat. Aztán Mr Ping Pong elvitte a csajt egy nénihez, aki leginkább a kis huncut ( Hugh Grant: Igazából szerelem) Margaret Thatcherre hasonlított, és akkor előkerültek a testszínű hájlefogó óriásbugyogók, szintén a la Bridget Jones. Nagyon durvák voltak! A végén, mikor az új ruháknak és tippeknek köszönhetően királylány lett a rút kiskacsából, lefényképezték meztelenül is, és újból kivetítették az épületre. Az eredmény tényleg szép lett, de szerintem ez nagyban annak volt köszönhető, hogy kisminkelték és kicsit lebarnították. Alakját tekintve tök átlagos volt, se rosszabb, se jobb. De arra magától is rájöhetett volna, hogy egy kis szemfesték meg spirál jót tud tenni, és hogy az esztétikát az sem rontja, ha a bőréből nem az látszik, hogy száraz, fehét és élettelen, ráadásul vörös foltok borítják. De ezek szerintem annyira hétköznapi dolgok, amihez nem sokra lenne szükség, mint egy kis testápolóra. Úgy nem szeretem, mikor valaki ilyen igénytelen.

Márcsak egy főzőműsor hiányzik:-)

Aztán amin tegnap felhúztam magam: Sas József, és a visszavont jelölés a Kossuth-díjra. Itt nem is a Kossuth-díjhoz szeretnék hozzászólni, hanem arról a jelenséről, ami tulajdonképpen a magyarok vaksága, ha valami színászről vagy énekesről van szó. Egyszerűen hihetetlen, hogy az emberek mennyire nem képesek különválasztani a szeretetüket és az éleslátásukat. Ékes példa erre Zalatnay esete, és most Sasé is. Elismerem, hogy mindkettejüket lehet szeretni a munkásságuk miatt, de ne hagyjuk már figyelmen kívül, hogy mindketten törvényt sértettek. Legalábbis Ciniről már bebizonyosodott, a másikat még nem ítélték el. Jó, ők is emberek, joguk van véteniük, nem is ezzel van a bajom. Kövessenek el hibákat, lássák be, és legyen meg a következményük. Nem súlyosabb, és nem is enyhább, mint bármely más személy esetében. De az azért szerintem kicsit túlzás, hogy egyesek elsikkasztanak százmilliókat, két évig csücsülnek, majd idekinn házat vesznek a tiszteletükre, meg showműsort forgatnak a hazalátogatásról, szabadulásról, plasztikai műtétről, bulizásról, stb. Egyáltalán nem azt mondom, hogy meg kellene hurcolni őket, hisz ez csak egy dolog az életükben, ami mellett még van ezer tulajdonságuk, csak ne tagadjuk le, hogy adót csaltak, ha adót csaltak mondjuk, mert így tök igazságtalan azokkal szemben, akik mondjuk kisebb vétségekért több büntetést kapnak, mert nem ismertek, és nem áll ki mellettük a média.

Már én magam szörnyűlködöm azon, hogy elbüszkélkedhetek vele, hogy a Kölyköket is láttam. Ennyire sokat néztem a tévét. Ez szánalmas. Szóval Kölykök. Benne: Győzike, és bevallotta, hogycsak a pénz miatt veszekednek ennyit Bea asszonnyal, mert erre kiváncsi a kedves nép, és amíg eből származik nagyrészt a jövedelmük, és pénzt kap érte, addig csinálják.

Hab a tortán: egy film. Ebéd után, tv2-n: Tanguy - nyakunkon a kisfiúnk. Már hallottam róla, de még nem láttam. Nagyon durva. Az elején hülyét kaptam Tanguy-tól, aztán már majd a szívem szakadt meg, hogy a szülei mennyi mindent megtettek vele/ellene, és ő még mindig ártatlanul, tele szeretettel mindent megbocsát, és semmit nem vesz magára. Csak sajna a végét nem láttam, mert jöttek hozzám. De ha lesz lehetőségem, bepótolom.

Bár ezek után nehéz lehet elhinni, azért érdemi munkát is végeztem a napokban. Tegnap én készítettem a vacsorát, mert Anya nem érezte jól magát, valószínűleg az időjárás okozhatta, mert ahogy jöttek az esők, folyamatosan jobban lett. Délelőtt boltban voltam, délután franciáztam (NEM RÖHÖG!!) és könyvtárban is voltam, igaz, oda még vissza kell mennem, mert valami kimaradt.

Szerelmemmel minden nap beszélünk telefonon:-) Nagyon hiányzik!! Szerencsére pénteken már együtt leszünk:-) Már nagyon várom!!

Egyébként kinek mi a kedvence a tévében? Kedvenc filmek?

Jaj! A legjobb! A Fókuszban láttam egy mangalicát, akit egy magyar vizsla szoptatott kiskorában, és most azt hiszi magáról, hogy kutya. Bercinek hívják, és a házban mászkál a családdal. Kutyatápot eszik, és fut a ház előtt elmenő autók után. És azon szerencsések közé tartozik, akit nem fognak levágni, mert házi, és nem haszonállat, hisz kutya:-) 

Anyukámmal és Keresztanyámmal gondoltunk egy merészet, és kimentünk a vásárba. A gondolat indítórugója az volt, hogy majd mi ottan kérem szépen megvásároljuk a sonkát húsvétra. Szép terv volt, kár, hogy nem lett belőle semmi. Sonka ugyan volt, de nem nyerte el a Nők tetszését. Nem baj, ha már egyszer eljöttünk, körbenézünk legalább. Ez több órába telt, mivel annyi ember volt, hogy képtelenség volt haladni, valaki miatt mindig meg kellett állni. Mondjuk annyiból megérte kimenni, hogy sikerült venni nekem egy csukát, ami miatt egész héten rohangáltam, és nézegettem, de semmi nem tetszett. Továbbá sikerült még venni itthonra egy gatyót, és egy disznós ágyneműt, ami botrányosan narancssárga, de iszonyú édes. Annyi bizonyos, hogy ha valamilyen csoda folytán egyszer autónk lenne, vagy csak valakivel ilyen járművön utaznánk, mondjuk egy autópályán, arra a sárga mellénykére nem is lenne szükség, elég lenne figyelemfelkeltésnek ez az ágynemű:-)

Láttuk reggel, hogy fúj a szél, de gondoltuk attól még úgyis meleg lesz, így elindultunk alig kabátban. Hát nem volt melegem:-S De ami überelhetetlen: a szél. Az a könnyed, lágynak nem nevezhető szél, ami minduntalan a hajamat borzolta, hogy már azt hittem megőrülök.

Tescoban - ahhoz képest, hogy a Tescoról beszélünk - elég hamar végeztünk, bár az látszott, hogy mennyire be kellett pótolniuk azt a tetemes hiányt, amit a március 15-i bolt zárvalevés okozott. Gondolom szörnyen kifogyhattak az élelmiszerekből... De legalább akciósak voltak, amiket venni akartunk, és sonkánk is van:-) Már jöhet a nyuszika:-) 

Volt ott egy plakát is, ami azért készült, mert a törpök és az UNICEF összefogtak a háborúk ellen.

Tök jó, hogy ilyenekre is lehet használni a képregényeket.

Míg egyesek a fennmaradásért küzdenek, mi a felszállásért:-) Utána fennmaradni a buszon már gyerekjáték:-)

Otthon, édes otthon.

Kellemes tavaszi szünetet mindenkinek:-) 

Abübü, abübü, abübü... Igaz Anett?

Már bocsáss meg, hogy lopom a szlogened, de körülbelül ilyen hangulatban vagyok. Magas szellemi szinten mozgok.Nyüsz.

Nem igazán értem mi van velem, szerintem csak le vagyok fáradva, azt ugyan nem tudommitől. De mondtam már, hogy jobban megvisel, ha csak egy órám van délben, mintha reggeltől lenne sok!

Kemény módon egy darab órám volt fél egytől. Bevezetés az újlatin nyelvészeti tanulmányokba, ami  keretein belül azt vizsgáljuk, hogy a latinból hogy alakultak ki a leánynyelvek, és ezeknek mik a jellemzői. Szeretem ezt az órát, érdekes információkat tudunk meg.

Elkezdtem a jegyzetek begyűjtését. Az Atlas de la langue francaise már megvan, még a Vulgáris latin kéne, meg a Le francais dans tous les sens, olyan verzióban, aminek lehetőleg az első 14 oldala is megvan. Holnapra kész lesz a GMF összetett mondatokra vonatkozó fejezete, ami nem hátrány, tekintve, hogy szünet után egyből zh-t írunk:-)

Ezen felül olyan szinten szorgalmas voltam, hogy szöveganalízisre is szótáraztam tovább a szöveget. Marguerite Yourcenar: Comment Wang-Fo fut sauvé című lebilincselő novelláját. Már csak a vége van vissza, pár oldal, az már viszonylag hamar elkészül, feltett szándékom legkésőbb hétfőn befejezni.

Kimostam a ruháimat, már csak ki kell válogatnom, hogy mit viszek haza, és  be kell pakolnom holnap.

Aztán hogy mik vannak? Múlt hónap óta azzal gyanúsítgatnak, hogy nem fizettem be a márciusi kollégiumi díjat, pedig befizettem. Hoztam is róla a papírt! Le is fénymásolták, hogy elküldik. Erre föl még mindig itt taertunk, és szépen gyűjtik hozzá a késedelmi kamatot. A pofátlanok! Teljesen kifosztanának! Holnap emiatt is beszélnem kell valakivel!

Jaj, ezt még el kell mesélnem. Most jutott eszembe. Délután vásárolunk a Sparban. Abban, ami a legközelebb esik az egyetemhez. Nem szeretem egyébként, de a többit se sokkal jobban. Tesco messze van, Plüssben nekem tolják a bazinagy bevásárló kocsijaikat az úgynevezett homo sapiensek, bár sokszor csak homo erectusok inkább. Na de re az eredeti témához! Vásárolunk a Sparban. A pénztárban - páratlan módon három méterre betuszkoltak három pénztárat, amiből mindig csak egy működik, két homo erectus rocker az éjszakáikat és a nappalaikat is delirium traemensben töltő fajta szintén szükségleteiknek megfelelő darabokat veszeget, nevezetesen kenyeret és dohányárut. Pénzük nem lévén kártyával szándékoznak fizetni. Nem sikerül, nem fogadják el nekik, valszeg azon is csak hűlt nyoma van a pénznek. Ekkor fiaink választás elé kényszerülnek. És mit választanak? Akkor elviszik a cigarettát. De az se megy, mert az még drágább, mint a kenyér, szóval ha azt se tudják fizetni, akkor a cigit miből? Úgyhogy ikább mégis maradnak a kenyérnél. Mögöttem nőttőn-nő a sor,ők meg elém beragadtak, mert valami már be lett ütve a pénztárgépbe, és nem tudják sztornózni a tételeket, de ez csak azután derül ki, hogy egységnyi ideig vártunk a kulcsra, amivel a sztornózást végrehajtanók. További röpke órák kérdése, és megnyitnak egy másik kasszát, ahol meg le van fagyva a rendszer. Ekkor nagyon boldog vagyok. De kitartottam, és végül el is szabadultam. A másik helyne épp ott tartottak még, hogy akkor az egyik eladó néni megvásárolta a bagót, a fiúk meg valahogy kicsengették a kenyér árát, és ők is eljöttek. Mögöttünk az utcán, és akkor még vigyorogtak, a szemtelenek. De könyörgöm, ekkora lúzerek hogy lehetnek, hogy két embernél nincs összesen pár száz forint?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! És mindig kifogom az ilyeneket!     

Az előbb olvastam, miközben a freeblogra léptem be, hogy mostanra egészen bizonyossá vált, hogy a Harry Potter utolsó kötetéből két részletben készül majd el a moziverzió. Ez elég fura lesz szerintem, nem tudom, hogy fogják ezt kivitelezni. Bár szó ami szó, tényleg eseményekben gazdag a befejező könyv is, így legalább nem kell drasztikusan megcsonkolni a tartalmat.

A  könyvet körülbelül két hete olvastam el. Belekezdtem, és nem tudtam letenni, általában hajnalig faltam az oldalakat. Mint az előzőek is, ez a rész is kurva jó lett! Imádom!! Azok kedvéért, akik még nem olvasták, nem árulom el, hogy mi a lett a vége, csak annyit, hogy én teljesen más végre számítottam. Valószínűleg azért, mert mentek a találgatások, hogy vajon hogy zárja majd el Rowling a történetet, és bár az eredeti kiadást már jó ideje lehetett kapni, szerencsére számomra mindvégig titokban maradt, hogy mire lehet számítani, nem úgy, mint annak idején, mikor a Félvér Herceg megjelent, és mire elkezdtem volna olvasni, egy osztálytársamnak kicsúszott a száján, hogy mennyire sírt, mikor Dumbledore meghalt:-S

Asszem nyáron jöhet a sorozat az elejéről!

Tegnap megkérdeztük a DC-ben, hogy akkor most ki, hogyan, és milyen pénzre számíthat a tavasz során. Múlt pénteken ugyanis felröppentek olyan híresztelések, hogy már ETR-ben fent van, hogy ki kap szoc.tám-ot, ami mindenkinek ötezer forint lesz!! Aztán hétfőn sokak már pénzt is kaptak. Ez mind szép és jó, de ugyanakkor nagyon furcsa volt, mert arról volt szó eredetileg, hogy majd ezen a héten derül ki a lista, és áprilisban, visszamenőleg lesznek az utalások.

Sokadik próbálkozásra kiderült, hogy azok kaptak most pénzt, akik első félévben részesültek elsősök kiegészítő alaptámogatásában, közismertebb nevén gólyapénzben, akkor ugyanis csak a felét fizették ki, ezt kellett most rendezni.( De miért? ETR-ben nincs fenn, hogy mit kaptok? - Hát NINCS!!) A többiről többet pénteken fogunk tudni, és várunk áprilisig. És nem ötezer lesz, hanem továbbra is rászorultság alapján változik az összeg.

Szerintem a franciások alapvetően nem panaszkodhatnak, mert aki átlépi a bűvös 3,33-as korrigált kreditindex határt, 12-14000forint ösztöndíjat kapnak havonta. Az azért nem rossz szerintem. Igaz, kevesen vannak ilyen ügyesek. Ki van találva ez a számítási rendszer igazán!! Főleg, ha hozzávesszük, hogy a Pollackon már a kettesek is 20-30 ezer forintot kaphatnak...

Keresztanyám mesélte ( ha lehet hinni a szavának, mert általában... hagyjuk inkább), hogy a Kaposvári Egyetemen is megint megszüntettek egy szakot, mert elfogytak a finanszírozási lehetőségek. Erre jött ő azzal, hogy na látjátok, mégiscsak kellett volna az a tandíj. Két dolog ezzel kapcsolatban. Egy: az ne magyarázzon, aki nem ment el szavazni, vasárnap ott volt a lehetőségi mindenkinek, aki szavazhat, hogy az x-ekkel kifejtse a véleményét. Kettő: az az egyetem már jó ideje szarban van, tudjuk ez nagyon jól. Az anyagi következményekre talán akkor kellett volna gondolni előre, mikor hitelből felépíttették a campust. Hát de nem?

Néha az ember olyan hülyeségeket képes összeálmodni!

Álmomban egy kocsmában voltunk, az igényesebb fajtából. Nem tudom kikkel voltam, úgy rémlik, hogy a legjobb barátnőmmel voltam, és inkább az ő ismerősei voltak velünk, az enyéimre nem emlékszem. Volt ott egy csaj, szőke, kékszemű, de lehet, hogy sárga volt, kék farmer, rózsaszín, kockás ingecskében, amolyan tipikus amerikai jókislány jellege volt, és folyton a barátnőm körül legyeskedett. Mindenbe beleütötte az orrát, mindenhez volt valami hozzáfűznivalója. Aztán kiderült , hogy már ő lett a Gabi új, legjobb barátnője. Folyton mosolygott, pislogott, mintha a vanília pudingot még leöntötték volna mézzel, és most folyna és ragadna egyszerre. Egyszóval szörnyű volt. Ezt a helyzetet még viseltem valahogy egy darabig, aztán a hölgy hirtelen megduplázódott, és a következő pillanatban arra ébredtem fel, hogy nekiestem a csajnak, ütöm-vágom, és írtó dühös vagyok. Ekkor szerencsére felébredtem. 

Ez az álom engem lepett meg a legjobban, mert nem vagyok agresszív típus. Jó, egyszer kétszer előfordult, főleg régebben, hogy hozzávágtam a táskámat a suliban a padhoz, de addigra általában már nem voltam igazán mérges, csak fel akartam hívni magamra a figyelmet.

A kutatók azt állítják, hogy sokszor álmainkban jön elő, amit napközben elfolytunk magunkban. Az való igaz, hogy mostanában kicsit meglazult a kapcsolatunk, mióta Pécsen vagyunk ritkábban járunk össze. Máskor vannak az óráink, másfele lakunk, más busszal járunk városon belül és kívül, másokkal barátkozunk, de ezek nem szolgálhatnak igazán mentségként, hisz ha akarnánk, tudnánk ellene tenni. Tudom, hogy rajtam legalább annyira múlik, mint rajta, és mondjuk ahelyett hogy itt pötyögök, felhívhatnám, vagy írhatnék neki akár, de valamiért mégis azt várom, hogy ő tegye meg ezt a gesztust. ( Ő meg biztos rám vár, hacsak a szőke hölgy nem realizálódott máris:-P) Tudom, régebben még olvasta a blogomat, de abban nem vagyok biztos, hogy még manapság is megteszi-e, itt visszajelzést ugyanis sosem kaptam tőle, bármennyire is kértem, vártam. Szóval lehet, hogy emiatt az egész miatt egyfajta neheztelés és félelem is került felszínre az álmomban. őszintén szólva csak erre tudok gondolni, és így is érzem. Nem akarok itt most régi dolgokat felhozni, de szerintem kerestem már elégszer, úgyhogy elvárhatnám, hogy kölcsönös legyen. Minden héten megbeszéljük, hogy összefutunk hétközben, ő is hív, ha olyan van, persze aztán nem lesz belőle semmi. 

Gondolom sok végzős osztály, sok régi barátság jut erre a sorsra, ha "kirepülnek" úgymond, de szerintem ez még akkor is fájdalmas dolog, ha van, aki pótolja a hiányt. Vagy csak én gondolom így? Egy iskolás osztályt nagymértékben összekötnek a közös élmények, órák, mindenki megtalálja a magához való barátot, akivel hasonlóan gondolkodnak, aztán már könnyű beszélgetni, átérezni egymás gondolatait, ha azonos személyek, helyek, helyzetek között fogannak. Érettségi után a legtöbb esetben ez a közösség megszűnik, más lesz a viszony is. A másik oldalon pedig szemetaláljuk magunkat a klónbarátokkal, akik mindig mindenhova együtt járnak. Ahhoz, hogy két ember között bármilyen kapcsolat működjön erőfeszítésre van szükség, még a legnagyobb szeretetben is kemény munka, hogy minden működjön, mégha szívesen csináljuk, akkor is odafigyelés nélkül nem megy. Asszem kapcsolatainkat a kertekhez lehetne hasonlítani, gyomlálni, locsolni, ápolni kell(ene) őket. És itt nem állja meg a helyét az, hogy nincs időnk, stb, stb. Maximum be kell ismerni, hogy lusták vagyunk. Vagy nem érünk meg egymásnak annyi fáradtságot??? Kérdésben a válasz? Mi lesz eztán? Ha elolvasod ezt a postot, akkor készülök a legrosszabbra, ha nem, akkor mindegy. (?)  Akkor várok tovább, aztán lépek, mint már annyiszor. Tessék, az utolsó tagmondaton van a hangsúly.

Szóval mégiscsak bánt engem ez a helyzet, és ha már így belejöttem, akkor már elmondom, hogy nem is újkeletű dolgok ezek. Évek óta megvannak, de nem sikerült változtatnunk rajta. És ha már itt tartunk, akkor visszautalok egy másik barátra, akivel összel változott meg a viszonyunk. Azóta rendeződött valamelyest, de nem az igazi, és ezt azért is mondom, mert bebizonyítottátok legutóbbi osztálytalálkozón, hogy ti milyen nagyon szeretitek egymást. Van aki cd-t kap, van aki szövegkiemelőt:-( Csak azt nem értem, hogy köztünk mi változott meg, de szerintem ezt sosem fogom megérteni, hogy miért épp úgy lettek a dolgok, ahogy. És tudom, vagy legalábbis azt hiszem, hogy tudom, hogy ti a mai napig rendszeresen tartjátok a kapcsolatot, ami, lehet, hogy önzés a részemről, de nekem fájó pont. Talán ezért sem akarok lépni.

Igen, valószínűleg elnyomhattam ezeket magamban eddig, ha belegondolok, hogy már mióta gépelek, pedig csak el akartam mesélni, hogy milyen érdekes volt a mai óránkon megtudni egy kicsit többet arról, hogy a latin nyelvet milyen változások érték, melyek során elkezdődött az újlatin nyelvek kialakulása. Sanálok mindenkit, visszamenőleg beleértve magunkat is, akik klasszikus latint kellett, hogy tanuljanak, és nem annak a kornak a latinját, amelyen már lezajlottak az egyszerűsödési folyamatok. Pedig az mindenkinek könnyebb lenne.     

Közel két órám volt a következő órámig, mikor ezt a bejegyzést elkezdtem. Eddig szerdánként nyolcra jártunk, de a kis létszám ( 4 fő miatt gyorsabban végzünk, ezért ezentúl elég fél kilencre járni. Nyelvtan volt, jó volt. Azért azt birom, hogy gimiben belénk sulykolták, hogy mikor kell subjonctif-ot használni a csodálatos francia nyelvben, erre itt és most szembesülnünk kell vele, hogy nem is úgy van, ahogy. Legalábbis nem teljesen. Na, bumm.

Tegnap is csak egy órám volt, utána gondoltam lemegyek az Árkádhoz, és megveszem a márciusi bérletet, aztán visszazarándokolok a kollégiumba. Ehhez képest változott a terv, mikor is Párocskám felhivott, hogy hol és mikor találkozzunk. Végül abban állapodtunk meg, hogy tulajdonképpen jöjjön vissza Egyetemvárosig, és együtt elmegyünk a bérletpénztárhoz. Nagy női logikámmal először azt találtam ki, hogy szálljon le a buszról, aztán rájöttem, hogy okosabb, ha én szállok fel hozzá. Valljuk be, a gondolatmenetem igen furmányos volt, de ki kell ábránditsak mindenkit, nem vagyok szőke. Pár percet kellett csak várnom csak a buszra, nagy izgalomban szállok föl, tekintetemmel gyorsan végigpásztázom a terepet, hogy nem kerültük-e el egymást, és ekkor meglátom a FÉRFIT, egy gyönyörű rózsával a kezében Mondanom sem kell, halmazállapotomban gyors és nagyfokú változás állt be Olyan finom illata van, és annyira szép Mondjuk aggódtam érte, hogy hogy sikerül hazamenekitenünk a feltámadó szélben, de szerencsére nem esett bántódása A következő nagy kérdés: mibe fogom tenni Körülnéztem a szobában, és jött a megmentő ötlet: a teáskannába, amit még szeptemberben vettem, de én nem nagyon használom, mert ritkán főzök teát (Anya finom, otthoni teáját semmi nem tudja pótolni), szobatársam szokta használni inkább, de kénytelen lesz más megoldst találni, mert én eldöntöttem, hogy ezentúl a virág lakása lesz, merthogy feltett szándékom megszáritani és nézegetni

Amúgy érdekes volt, hogy milyen szemeket meresztettek ránk ( Lalira, a VIRÁGRA, és rám) az emberek. Látszik, hogy kuriózum számba megy manapság a virágajándékozás. És az is, hogy a nők ki vannak éhezve rá. Érdekes, hogy átalakult az udvarlás. Régen nem lehetett elképzelni, hogy férfiak meghóditsák szivük hölgyét efféle ajándékok nélkül, ma meg már olyan, hogy randevú, szinte nem is létezik. Részemről nem panasz akar ez lenni, nekem nincs is okom rá, mi a lehető legromantikusabb körülmények között jöttünk össze HÁROM HÓNAPPAL EZELŐTT. Hihetelen, de három hónap eltelt azóta Ilyenkor mindig eszembe jut a megismerkedésünk estéje, a buszmegálló, ahol voltunk, a Szellemházzal szemben, emlékszem a levegő szinére, illatára, az érzésre, ami elfogott, mikor beszédbe elegyedtünk egymással. Az este további részére, mikor a kollégium előtt Beatrice koncert volt, de mi csak órákon keresztül beszélgettünk filmekről a szobánkban. Meg arra is, hogy milyen sok időnek tűnt az a két nap, mig újra találkoztunk. Aztán átjött, és nekem akkorát dobbant a szivem, hogy komolyan aggódtam, nehogy meghallja, meg a tetejébe még el is pirultam Aztán szerencsére egyre gyakrabban átjött, és egyre jobban megismertük, megszerettük egymást. Azt hiszem ennél jobbat senkinek nem kivánhatok. Boldog vagyok, na

Az ember furcsa dolgokra vetemedik, ha szerelembe esik. Például nyitottá válik olyan dolgokra, amik elől azelőtt elzárkózott. Ő romantikázik, én focimeccset nézek. Már a harmadikat életemben. Mint tegnap este, mikor is az Arsenal játszott az AC Milan ellen. Érdeklődve vártam, hogy mi fog történni, mivel a Párom a Milannak, csoporttársam Arsenalnak drukkolt. Bevallom, eleinte a Milannak drukkoltam, de menet közben az Arsenal szimpatikusabbá vált, és a végén örültem, hogy ők nyertek. De nagy lemaradásban vagyok én itt a foci terén, szóval elég sok meccset meg kell még néznem, azt hiszem.

Este folytatom:

A mai nap is izgalmakban gazdag  volt. A déli óra jó volt, az utána jövőn pedig folytattuk az "újságírást". Ezúttal egy csoporttársunk cikkét kellett  átdolgoznunk. Persze kevés volt a számítógép a könyvtárban, így a munka nagy része persze hétvégére  marad. Vagy lehet jobb lesz megpróbálkozni vele holnap. Meg oroszozni kell, főleg.

Na, már jó késő van, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy inkább holnap folytatom. Remélem nem lesz nagyon hideg! 

A fánkos viccek olyan nagy sikert arattak a szeretteim körében, hogy muszáj folytatni a sort:D

  A férj későn ér haza. Az asszony egyből nekiugrik:
- Hol tekeregtél mostanáig?
- Drágám, azért késtem, mert horgászni voltam. Kifogtam egy keszeget, kifogtam öt pontyot, kifogtam...
- Nem érdekelnek a kifogások!

  Szól az orvos vizsgálat után a beteghez:
- Ica néni, az a helyzet, hogy el kell távolítani a szívéről a daganatot, és be is írom önt műtétre. Ne pityeregjen, minden rendben lesz, elaltatjuk önt.
- Nem az a baj, doktor úr, csak úgy a szívemhez nőtt!

  - Hogyan tudsz egy lágytojást a betonpadlóra dobni úgy, hogy ne törjön össze?
- Ez butaság, a betonpadló nagyon kemény, nem törik össze.

- Képzeld, van két ikerlányom!
- Ez nagyszerű! Hogyan különbözteted meg őket?
- Az anyajegyük alapján. A barnának a jobb kezén, a szőkének a bal kezén van az anyajegy.

  - Hogyan beszél egy műszaki rajzoló?
- Nagy vonalakban.

- Mi a legjobb ajándék?
- Az aorta
- Miért?
- Mert az szívből jön.

 Egy férfi bemegy az anyakönyvi hivatalba, hogy bejegyeztesse újszülött gyermekét. Az anyakönyvvezető megkérdezi, milyen nevet szeretne adni a kisfiának.
- Euro - válaszolja az apuka.
- De ilyen név nincsen, az egy pénznem - mondja a hivatalnok.
- Érdekes, senki nem mondta ezt, amikor az első két fiamat Mark-nak és Frank-nak neveztem el.

- Mi a különbség Ubul és Lehel között?
- Ubul tud lehelni, de Lehel nem tud ubulni.

- Téged mi zavar jobban, a tudatlanság vagy a közöny?
- Nem tudom és nem is érdekel!